Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. augusztus-szeptember) 5–6. szám, 193–288. p.

A kisebbségi irodalom csak a passzivitásból merítheti témáit, ha kapcsolatban akar maradni a tájjal, melyből kinőtt. Erre van kárhoztatva. Hazai témáink drámaiságát ez a passzivitás szabja meg. Ezért nem táplálhatják irodalmát a jelen életbe vágó problémái – nyíltan. És ezért nem vetheti gyökereit a kisebbségi földbe s a nemzetiségi öntudatba, ha itthon akar megjelenni. Ellenkező esetben terét át kell engednie az emigráns irodalomnak, de ezt a szempontot a kisebbségi irodalom és a kisebbség saját érdekében semmiképp sem vállalhatja, mert visszaüt, s az irodalmi és művészeti problémákból politikát csinál, erre pedig nincs szükség. Más az irodalom, s más a politika.

A kisebbségi irodalom irányát ebből a passzivitásból következő végzete szellemesíti. De az irodalom és művészet mint szellemiség kifejező formában nem szorítható szigorú határok közé. A művészi gondolatnak mindig végtelen utak állnak nyitva, a szellem szabadon mozoghat az Elízium és az infernó között, ha a szimbólum táltosa segíti. A szimbólum segítségével a passzivitás és a végzet: irodalmi aktivitásba formálható. Ez a megoldás.

A szimbólum kifejezőereje határtalan. Ezért tárgyait a múlt felidézésével, a jelen szemléletével és a jövő képzeleteivel ékesítheti. A valóság tudatosítása a szimbólum mesterműve.

A kisebbségi irodalomnak erre a passzivitásra, erre a világnézetre kárhoztatott drámaisága: legnagyobb erőforrása. A [281] tétlenségre ítéltség merő ellentéte! A világirodalom remek munkái a passzív lelkiségből születtek; a drámai cselekmény a szenvedés dinamikájából nyeri kifejező erejét. Drámai sors nélkül nincs művészi elhivatottság.

De tovább megyünk.

A kisebbségi irodalom öntudata az erkölcs legszilárdabb alapelvein áll. Az általános emberi jogok hangsúlyozása, melyek minden embert, minden kisebbséget megilletnek, a puszta hatalomból merített jogon felülállva, az emberi ítélőképesség és igazság tökéletes elérhetőségét kétségbe vonva, prófétai és isteni erkölcsre támaszkodnak. Mindezen tényezők öntudatosan, gerincesen és művészi formában kifejezve a kisebbségi irodalom szellemi megváltói.

A kisebbség társadalmi helyzete elhatárolt. Társadalmi problémái vagy ezen elhatárolt keretek között mozognak, vagy az erkölcsi öntudat mezsgyéjén haladva megkeresik a kiutat. A kisebbség a türelmesség mezején a társadalmi összműködést megtalálja és megvalósítja. Ennek a harmonikus összműködésnek előfeltétele olyan kisebbségi kultúra, amely ezt a harmóniát az irodalom és művészet kifejezőerejével teremti meg. Az aktív kisebbségi irodalom e harmónia megteremtését és művészi kifejezését vállalhatja.

Ezek a tömören összefoglalt elgondolások kisebbségi irodalmak életében másutt már valóra váltak. Nálunk is megvalósulhatnak, ha a most jelentkező vajdasági irodalom megújhodásában megértésre találnak.