Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. augusztus-szeptember) 5–6. szám, 193–288. p.

(Athenaeum)

Körmendi nemrégen Olaszországban tartózkodott, ottani élményei alapján regényt írt. amelynek eredménye a fent jelzett kötet. Körmendi szerencsés kezű író, fémjelzett nagyság, akinek a nemzetközi irodalomban magas ázsiója van. Nem tudom, hogy hasznára van-e ez a körülmény. Magas igényekkel vettem kezembe a könyvet, de a kielégülés csak részleges. Sommásan kifejezve a dolgot: e könyvben 50 jó oldal van, 220 oldal pedig többé-kevésbé lapos kísérőszöveg. A meséje látszólag bonyolult: egy olasz szigeten, amely a turisták kedvenc központja, egy penziót tartó olasz család titokzatos históriája. 70 éves férfi és 30 éves felesége. Az asszony eredetileg az öregúr fiának menyasszonya volt, de az apa beleszeretett a fiatal nőbe, talán ez is az öregúrba, egy tengeri kirándulás alkalmával az apa belefojtotta fiát a vízbe, s nőül vette menyasszonyát. A penzióból élnek, amelynek számos külföldi vendége van. Az öregúr nyilván bűntudat hatása alatt különc filozófussá válik, vendégeit esténként egybegyűjti, hosszas magyarázatokat tart nekik, félig-meddig hipnotizálja őket. Ebbe a társaságba keveredik a szerző, aki fanyar ellentmondásokkal nézi az egész dolgot, de köztük marad, mert beleszeret az öregúr fiatal feleségébe. Ebbe a karavánszerű lassúsággal haladó eseménysorozatba hirtelen belerobban egy fiatal angol–orosz lány, egy angol úr menyasszonya, aki heves szenvedéllyel ostromolja a szerzőt, hazaküldi vőlegényét, átköltözik a penzióba, felrobbantja az ottani társaságot, s nyíltan a szerző szeretője lesz. Pár hét múlva megérkezik a vőlegény, visszakéri a mennyasszonyt, akit a szerző kisebb lelki tusa után vissza is enged. Ezután felkeresi az olasz penziós fiatal feleségét, aki már régen tudja és várja a szerző szerelmét, de elutasítja öt, mert minden elkésett.

A regénynek van egy szép fejezete: „Változatok egy tőmondatra”. Ez igazi író munkája. A többiben is felcsillan sok minden, de sok benne az unalom s a fölösleges rész. A szerzőnek volt egy hosszabb novellára való anyaga, s kinyújtotta regénnyé. De ez épp oly hiba, mint mikor a szabó olyan ruhát csinál, amelynek hosszú a nadrágja, vagy az ujjakon túl ér a kabátja. Az egészségtelen beosztás megbosszulja magát. Ritkán fordul elő, hogy az ember feszülten figyel olvasás közben. A regény hőfoka langyos, csak az említett fejezete forró. Nyilván ezért készült az egész. A szerző nem tudta velem kellő módon elfogadtatni mondanivalóinak nélkülözhetetlen fontosságát. „Ültem a kávéház előtt, sétáltam, feketét ittam a Beniaminiben, néztem a tengert, beszélgettem az öregúrral, hallgattam a többiek társalgását, az eső esett, a [279] nap végre kisütött, becsengettem a háziszolgát, jó volna átköltözni egy nagyszállodába, írni kellene, de nincs kedvem” ez lehet, hogy fontos a szerzőnek, de nem fontos az olvasónak, kivált, ha 100 oldalon keresztül nagyjában ez a fő szellemi táplálék. A regény értékét abban látom, hogy megismertet bennünket egy új típussal, a szabadon élő turista lány temperamentumos típusával. Ez a nő él, mozdulata eleven, tele van túláradó életkedvvel, csupa energia és lángoló szerelem. Jó a környezetrajz, pontos szellemi profilt nyújt az öreg olasz penziósról s még néhány mellékalakról. Több lényeges vonást nem tudtam felfedezni a könyvben, ha csak azt a túlzott rutint nem, amellyel a szerző órákon keresztül tud elmesélni lényegtelen dolgokat. A könyv értékét nem akarom csökkenteni, de felfokozni sem. Kétségtelenül nem áll arányban egy világhírű író képességeivel. Egyébként jó kezű, tiszta látású íróember munkája, íróé, akinek megadatott a közlés könnyedsége, sőt mintha ez a fabulációs képesség túlsúlyba is került volna az írói tehetség többi elemeivel szemben. Könnyed, kellemes, folyamatos írás ez nagyobb pretenziók nélkül. Mélyebb nyomot nem hagy ugyan az olvasóban, de az egy-két, olvasásával eltöltött nap kellemesen telik el. Limonádé és koktél, jazzband és nápolyi tangó keveréke, olyasmi van tehát benne, amit a mai időkben sokan kedvelnek. Egy-két jól megírt alakjára később is visszagondol az ember.