Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. augusztus-szeptember) 5–6. szám, 193–288. p.

A Kalangya két legutóbbi számában nagy felkészültséget mutató, komoly tanulmánynak beillő cikkek igyekeztek meghatározni a jugoszláviai magyar kisebbség fogalmát, lényegéi és a kisebbségi irodalom feladatait. A két gondosan készült, de szembenálló írás megérdemli a legteljesebb figyelmet nemcsak a mi szűk nyelvterületünkön, hanem a külföldi magyarságnál is.

Draskóczy és Szegedi, a cikkek szerzői megkísérelték, hogy pontosan meghatározzák a kisebbségi kötelezettségeket és tennivalókat. Más-más nézőpontból igyekeztek a kisebbségi feladatokat megjelölni, s ezáltal hozzásegítettek olyan vitához, amely véglegesen eldöntheti a kérdést.

A szerzők a kisebbségi polgár belső énjét keresik, a lelkiségét, hogy megmintázzák időtálló, az utókornak példát mutató, nemes anyagú szobrát. Az egyik a kor divatos eszmeáramlatától sodortatva azt kívánja, hogy a kisebbségek ne mulasszák el a fejlődésük szempontjából fontos sorsproblémák megismertetését, a másik kitaposott, ismert utakon akarja továbbvezetni a magyarságot és irodalmát, nehogy az átmenet nélküli, új megismerkedésekből megrázkódtatások érjék.

A két felfogás: a haladó és a konzervatív magyarázat között áll maga az érintetlen kisebbségi gondolat és sorstudat, amely feloldja a két szemlélet merevségét, és a keresett sajátságos kisebbségi lelkiséget adja. Próbáljuk meg ezt az összhangot létrehozni!

A jugoszláviai magyar polgár kisebbségi öntudata még nem alakulhatott ki, a történtek is kísérletek arra, hogy reformálják a kisebbségi polgár különleges élet- és világszemléletét. Vitathatatlan ugyanis, hogy valami egészen új, eddig nem ismert lelkiség hatja át azt a kisebbségi polgárt, akinek kisebbségi volta a mindennapi életben, minden cselekedetében megnyilvánul, akár harcos, akár konzervatívabb formában. Minden, ami hasznos, jó és igénybe vehető a kisebbségi élet fejlődése és fennmaradásunk meg[264]könnyítésére, találkozik a tudatosított kisebbségi gondolat gyújtópontjában, így alakul ki az egészséges, magyar kisebbségi élet és világszemlélet.

Tehát nem kimondottan az ellentétes jobb- és baloldali felfogásokból alakul ki a kisebbségi szemlélet, hanem ezek minden használható, a kisebbségek által igénybe vehető jó alkatainak összesűrítéséből. A kisebbségi sorsban megszűnik a merev magyar jobboldaliság, és nem boldogulhat a túlzó baloldaliság sem. A kisebbségi polgár a maga egészen egyéni, óvatosan és okosan leszűrt kisebbségi életszemléletével, amely a gyakorlat és tapasztalatok következtetéseinek összességét adja, felette áll mindkét világnézetnek. Aki akár a konzervatív, akár a haladó felfogásnak akar nagyobb szerepet juttatni ebben a sajátságos légkörben, sohasem jut el az igazi kisebbségi álláspontig. Az elvitathatatlan hibák, a szaporodó bajok állandó ostorozása s kiteregetése pedig olyan messzire sodorhatja még a legjobb szándékú embert is, hogy egyszer csak azt érzi, hogy túllendült a kisebbségi eszmevilági szemlélet határán, és olyan idegen világban bolyong, amely már nem kisebbségi, hanem világpolgári ideológiát tételez fel.

Mi nem utasíthatjuk el azokat a tanulságokat, amelyeket akár az óvatos konzervatív, akár a frissebb és rugalmasabb haladó életszemlélet nyújt. A magyar ifjúságnak kell elsősorban alkalmat adni arra, hogy a szemben álló nézetek lényegének megismerésével ráeszméljen saját különleges helyzetére és sorsára. Így születik meg az egyikhez sem tartozó, öntudatos és öncélú kisebbségi polgár. A kisebbségi polgár helye a kisebbségi gondolat mellett van, mert ez foglalja magában a harcos radikalizmust és a bölcs konzervativizmust. A kisebbségi gondolatnak ez a kettősség és kiegyenlítő erő az éltető kovásza, amelynek megvannak a maga sajátságos törvényei. Hibák és újabb tévedések halmozását jelentené akár a maradi, akár a haladó világszemléletet megtenni egyedül jó kisebbségi eszmevilági irányzatnak. Sem az egyikre, sem a másikra nincsen egészen szüksége a kisebbségnek, illetve csak annyiban, hogy a maga életszemléletének kiformálására felhasználhatja a konzervativizmusból és progresszivitásból azt, ami a kisebbségi világszemlélet és életforma teljes kialakításához szükséges. Egyikből a bölcs és nemes tapasztalatot, a hagyományt, a megfontoltságot, a másikból a haladás készségét és a társadalmi lelkiismeretet.

*

Nem helyes és nem célravezető az a törekvés sem, hogy népünknek a mai súlyos viszonyok között csupán elringató és gyönyörködtető olvasmányt adjanak. Ugyanannyira helytelen az a felfogás is. hogy egyszerre meg kell nyitni az összes ventillátorokat. Nekünk egyetlen célunk van – fennmaradni! E cél érdekében kell kifejteni minden erőnket, ennek a parancsnak kell alávetni minden életmegnyilvánulásunkat. [265]

Ha az öntudatos polgár olvas is „bódító” irodalmat, nem biztos, hogy az ártalmára lesz, mert állandó résen állása, a helyzetéből adódó óvatos körültekintés és kritika hozzásegíti annak megítéléséhez, hogy kisebbségi szempontból mi a jó, és mi a rossz. A szórakoztató írásokra éppen úgy szükség van, mint azokra a rombolóknak mondott, súlyosabb írásokra, amelyek a sorsproblémákat és a lényeges helyzetet ismertetik.

A mi irodalmunk célja sem lehet más, mint a politikánké vagy kulturális mozgalmainké, vagyis: erősíteni magyar öntudatunkat, elősegíteni fennmaradásunkat, megszólaltatni vágyainkat, ébren tartani szellemi erőinket. A gerinces kisebbségi öntudattal telített polgár nem indul cl sem a jobb, sem a baloldali eszmeáramlatok útjain, mert tudja, érzi, hogy sem az egyik, sem a másik szélsőség soha nem elégítheti ki azokat a különleges kívánságokat, amelyek – úgy látszik – mindaddig megmaradnak, ameddig kisebbségi polgár lesz a földön. A két szemléletből a kisebbségi polgár, aki szívén viseli fajtája sorsát, csak annyit vesz át, amennyire élete jobb, emberibb, szebb és igazságosabb berendezéséhez feltétlenül szüksége van, sem többet, sem kevesebbet.

*

Mégis: mikor és hogyan jut el a kisebbségi polgár ezekhez a praktikus megismerésekhez, ezt ma még nehéz volna megmondani, de hogy elindult feléje, és a legjobb úton halad igazi rendeltetésének felismerésére, kétségtelen. Nézzünk körül a fiatalok között! A fiatalság gyorsan tájékozódik, kitűnő a szimatja, hamar felismeri a dolgok lényegét és értékét. Ha tetszik is a magyar fiatalságnak a legfontosabb problémák azonnali megoldását ígérő egyik vagy másik világszemlélet, sohasem feledkezhetik meg arról, hogy egy kisebbségi nép tagja, s hogy első kötelessége fajtája fennmaradásáért és boldogulásáért küzdeni. Különleges kisebbségi attitüd ez, és csak ezen az eszmei kereten belül lehet szó minden más, így a társadalmi és egyéb problémák megoldásának a mikéntjéről.

Mi tehet a teendő? Szigorúan megmaradni a most formálódó kisebbségi gondolat mellett. Arra kell törekedni, hogy világosan, tisztán álljon előttünk minden sorsproblémánk, és tudjuk is ebből folyó kötelességeinket. A kisebbségi öntudat nem kapcsolódhat bizonytalan szélsőségekhez!

*

Azt hiszem, hogy az, aki szórakoztató olvasmányokat akar a tömegeknek nyújtani, úgy kívánja a kisebbségi gondolat kiteljesedését, mint az, aki a tényleges sorsproblémák és a valóság feltárását sürgeti. Fontos, hogy mind a két módszer egy célt szolgáljon: a kisebbségi lelkiség kialakulását.

Nem szabad azonban abba a tévedésbe esni, hogy letagadhatatlan bajok, panaszok állandó napirenden tartása elősegíti a kisebbségi helyzet javulását. Vagy csak az volna a cél, hogy a kisebbségi polgár ezeket a valóságokat is megismerje? A megismerés nem [266] árthat, a valóság feltárásából nem származhat baj, ha a valóságismeret öntudatos és kisebbségi beállítottságú polgár eszmevilágába kerül, azt gazdagítja, és a kisebbségi polgárt állásfoglalásra, vagy mondjuk: jobb belátásra kényszeríti. Ehhez a mérlegelő szemlélethez azonban szilárd kisebbségi öntudatra van szükség!

*

A kisebbségi tömeget természetesen ki kell mozdítani társadalmi és kulturális elmaradottságából és nyomorúságából. Minden eszközzel a segítségére kell sietni. Célunkat azonban csak úgy érhetjük el, ha a kisebbségi polgár előbb eljut kisebbségi mivoltának a teljes felismeréséig, és ebben a viszonylatban vizsgálja a saját sorsát. Az igazság azt követeli, hogy kivétel nélkül minden elmaradott és elnyomott emberen segíteni kell. de ne feledjük, hogy a kisebbségi munkás, iparos, kereskedő és a kisebbségi ifjúság sorsa nem azonos a többségiével. A megoldási lehetőségek is egészen mások. Aki a társadalmi berendezkedések, törvények egyoldalú alkalmazását ajánlja, az még nem látja a lényeget: a kisebbségi gondolatot, amely más állásfoglalást ír elő a kisebbségek részére. Mások a kisebbség problémái, mások tehát a megoldás lehetőségei is.

*

Még valamit. Magyarországon erőteljes, egészséges társadalmi reformmozgalom indult meg, amely különféle módokat, a felgyülemlett hibák, tévedések jóvátételét ajánlja. Azt ajánlják most körünkben is, hogy ugyanezt a felvilágosító, szellemet frissítő munkát kell megkezdeni. Mi ezt a tanácsot nem utasítjuk el. Nem szabad azonban abba a hibába esni, hogy mindig csak sorshelyzetünk negatív jelenségeire hívjuk fel a figyelmet. Nem szabad csak rombolni anélkül, hogy építenénk is. A körülöttünk élő népekre is tekintettel kell lennünk. S egy kis összehasonlítást is kell végezni. Milyen az álláspontjuk velünk szemben? Hogyan bánnak velünk? Milyen, miénkkel ellentétes törekvéseik vannak? Mit lehet tőlük tanulni, és mit szabad tőlük átvenni? Ha fajtánk negatív megnyilvánulásaival túlzott mértékben foglalkozunk, akaratlanul elidegeníthetjük népünket a kisebbségi eszmétől, és vitássá tehetjük fennmaradásunkat. Nem ellenezhetjük a tévedések sürgős jóvátételét, helyeseljük a felvilágosító munkát is, de ugyanekkor más nemzetek hibáira is rá kell mutatnunk. A kisebbségi polgárban nem szabad azt az érzést ébreszteni, hogy ő a legelmaradottabb valamennyi nép fiai között, hiszen ez nem is igaz.

*

Tanítsuk népünket, ismertessük meg vele a világnézetek tanításait, hogy öntudatos kialakításához kivonhassa belőlük a jót és megvalósításra érdemest, azt az erkölcsi anyagot, amely a kisebbségi sorsban is felhasználható. De ne hasadjunk vitatkozó maradi és haladó csoportokra. A most születő és formálódó kisebbségi [267] polgár és kisebbségi lelkiség nem konzervatív, és nem szélsőséges, hanem – kisebbségi. Mentes minden izmustól és kalandos világszemlélettől. A kisebbségi szemlélet egységes és felbonthatatlan – különálló és sajátságos világnézet.