Az élet nem Szajna-part és nem a Lovćen,
nem búzatáblák. Nem is bárok gőze,
s nem az a sok tarka fényű város,
hidak, utcák, amiket szerettem.
… Az élet te vagy, és én vagyok,
mi vagyunk magunknak ketten.
Néhol nagyvárosok zokognak az éjben.
Apró emberszilánkok kapaszkodnak.
A Semmeringen gyorsvonat fut le.
Írógép kattog. Csókok is dúlnak,
Filmek peregnek. Egy templomban
harangoznak épp az Úrnak.
Kínában borzalmak játszanak új csodát.
Moszkvában lázító beszédek zengnek.
Vadul forog, zakatol a rulett.
Az Alföldön munkások aratnak,
s egy iskolában a gyerekek
örülnek meleg szavaknak.
Piccard a sztratoszférából most tért vissza.
Amerikában repülőpark épül.
A dúsak tengerparton fürödnek.
Berlinben vak koldus áll a sarkon.
Adorjánon éppen temetnek,
valaki túl van a harcon.
Mindenkinek és mindenütt más a mosoly.
Magas hegyek meredeznek az égre,
s a völgyekben pompázik a küzdés
fegyverrel vagy máskor szeretettel.
… Az élet Te vagy, és én vagyok
mi vagyunk magunknak ketten. |
Fejlesztette: GAS Softwares