Aludj, fiam, csicsíja, kisbabám…
Ugye, anyám,
emlékszel még? Én egyre látlak,
s most megköszönöm az első mesét
s azt, hogy magyarul mesélted:
Koviljon.
Kovilj… a házak kékre festve,
s ikonok csüngnek minden falon.
Bizony, Koviljon nem aludtak
és nem ébredtek a magyar dalon,
de együtt játszottunk a porban:
Milan és László.
Spavaj, sunčice, spavaj sine moj, –
aludj, fiam, csicsíja, kisbabám…
Ugye, anyám,
hányszor mosdattad meg a kis Milant?
Milan, emlékszel még anyámra?
Én nem felejtettem el a tiédet,
s oly édes a szájam, ha rá emlékezem,
mint a sladko, amellyel častizott.
Ki tudja, merre jársz azóta,
hisz én is messzi-messzi voltam…
De soha még, ahogy Koviljon,
boldog nem voltam.
Milan, gyere, akárhol mászkálsz,
gyere, üljünk le itt a porban…
én majd mondom, hogy spavaj kis Milan,
s te mondd: aludj el szépen, Lacikám,
és oly jó lesz majd sírni… |
Fejlesztette: GAS Softwares