Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. július) 4. szám, 145–192. p.

(Regény. Pantheon, Budapest)

A húszas évek történelmi regényei legnépszerűbbjét Lion Feuchtwanger irta „Jud Süss”-je hatalmas történelmi freskók, események halmozása, fejezetről fejezetre sűrűsödő szenvedélyek. Nem csoda, hogy ez a giccs és a géniusz között sodródó nagy körkép az irodalmat évekig izgalomban tartotta. Másik nagy regénye, a „Csúnya hercegnő” Johanna Maultasch és a köréje sereglő, muzeális köntöseikben megrajzolt udvaroncok tökéletes és a középkor politikai, állami élete forgandóságának lélektanilag is finom korképe. A történelmi anyag itt már csak keret, a lé[191]nyeg: az emberi sors kérlelhetetlen logikája. Az erősek és gyengék közötti éles dialektika dönti el a regényt, és viszi előre, a mába, a mai állammechanizmus mögött sokszor meghúzódó fondorkodások világába, ami azonban soha sem teszi korszerűtlenné. Lion Feuchtwanger történelmi körképe folytatódik, és a római császárok udvarához, a galileai tartományban fellázadt maroknyi zsidóság nemzeti ellenállásához fordul vissza. A „Zsidó háború”-ban elpusztuló, fanatikus Jeruzsálem fia: Josephus Flavius „A Római Zsidó”-ban már világpolgár, szobra a római írók díszcsarnokában áll, de a láthatatlan Isten uralma alatt elképzelt pacifista álmával, a világállammal magára marad, és felőrlődik a hatalmas római és a kis zsidó nép meg nem értése között. Josephus Flavius, a világpolgár, asszimiláns zsidó legmélyebb értelmű alakja áll a két regény sors- és tájvégzetében, a Keletről elindult zsidócska nyugati érvényesülésében, hogy népe ősi tanaiból eltévelyedve magára eszméljen, újra azt a kis zsidót lássa önmagában, aki hiába rótta világrészek porát, császári udvarok márványcsarnokait, csak a zsidócska maradt. Megdöbbentően mai sors!

Legújabb regénye, „A hamis Néró” már az emigráns író harcos világszemléletének, a napi politika kemény öklével szembekerült halhatatlan pamfletistának történelmi jelmez mögé bújó parittyázása, ami ha nem is okoz végzetes bajokat, annál kellemetlenebb. Mert groteszk és vitriolos. Az író lába alól kiszaladt német talaj helyett Mezopotámia a színtér. A regényben a meggyilkolt Néró császárhoz hasonlító fazekast, Terentiust Néróként léptetik fel, hogy tekintélyével át a fél világon, a Palatínusra vonuljanak. Az író kisétált Németországból, hogy hazája most már a nagyvilág legyen, de nem tudott kilépni a mából, a ma gondolkodásából, a ma izgalmaiból. Az alkotás ráeszmélő mámorában, mint korábbi történelmi regényeiben, a mának szóló témát újra a múltban keresi, és a múltba helyezi át. De a pamfletszerűségen túl a regénynek sok olyan lapja van, amely minden gondolkodó ember lelkében gyökeret ver, ha tudja is, hogy kevés köze van Néróhoz. A művészi céltól kemény és biztos kézzel végzett más célja mellett sem kanyarodott el. Ábrázolási eszközei tiszták, drámai erejében feszült, lélekrajzaiban művészi. Vannak jelenetei, így Magvető János éjszakai szavalata, mely itt is jelentékeny értéke annak a korábbi Feuchtwangernek, akinek tömör, melodramatikusan lázas stílusa sokszor egy érzelgős expresszionistára emlékeztet.

Általában, mint minden Feuchtwanger regényt, „A hamis Néró”-t is a giccs és a géniusz párviadala teszi problematikussá. Monumentalitását a giccs kezdi ki, míg részleteiben, jelentéktelennek látszó epizódjaiban a géniusz költői ereje feszül. Ohnet tógájában Salammbo.