Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. június) 3. szám, 97–144. p.

Dr. Vidor Imre néhány hónappal ezelőtt hirtelen eltűnt. Sokáig nem tudtuk, mi van vele. Utóbb kiderült, hogy súlyos beteg. Menthetetlennek mondták. Nemsokára csakugyan meg is halt. A jugoszláviai magyar irodalmat halálával érzékeny veszteség érte. Dr. Vidor egyike volt a jugoszláviai magyar irodalom legrokonszenvesebb alakjainak.

Saját személyéről s a mellőzésekről, melyek rosszindulatú helyekről érték, alig beszélt, ha látszott is rajta, hogy bántja. A sikereiről is hallgatott. Munkáiról azonban örömest elbeszélgetett, ha barátai érdeklődtek irántuk, de ilyenkor is csak a céhbeli ember problémakedvelő érdeklődésével. Dr. Vidor szerény, okos, megértő, türelmes és alkalmazkodó ember volt. Tudott hallgatni, mikor sok mondanivalója lett volna, s tudott beszélni, mikor egy perccel előbb még sejtelme se volt róla, hogy a nyilvánosság előtt kell beszélnie. Csak legközelebbi ismerősei tudták, hogy egyike a legműveltebb jugoszláviai íróknak. Különösen az angol irodalmat tanulmányozta, s olyan elmélyedéssel, amely nem tanári embernél kivételes. Shakespeare-t eredetiben ismerte. Egyik darabját maga fordította le. De szakszerűen képzett volt az egész Shakespeare–irodalomban is. Ismerte az angol regényirodalmat a klasszikusoktól kezdve a modernekig. Folyton írt, tanult és dolgozott, s végül is a tudásnak oly gazdag tárházát gyűjtötte össze, amilyennel itt közülünk csak néhányan rendelkeznek. Mint író skrupulózus volt. Felületes munkát nemigen adott ki a kezéből. Stílusa olyan volt, mint ő maga: nyugodt, [136] harmonikus, egyenletes, világos. Nem akart meglepni, megrettenteni, nem pályázott szenzációra, egyszerűen leírta, amit az életben megfigyelt, mintha azt mondta volna: „itt az írás, olvassátok érett ésszel, józanon”. Halála vesztesége a Kalangyának s vele együtt a délszlávországi magyar irodalomnak is. Szívesen irt a Kalangyába, amelyet szeretett, s mely szívesen közölte értékes írásait. Szerénységét kielégítette, ha írásai megjelentek. Akik közelről ismerték, tudták, hogy milyen sok érték rejtőzött benne: tudás, műveltség, okosság, fantázia, kompozíciós tehetség, filozófia s a földi dolgoknak magasabb szempontból való áttekintése.

A halál most kiütötte kezéből a tollat. Kinézek a tavaszodó utcára, és arra gondolok, hogy magas, cvikkeres alakja mindörökre eltűnt közülünk.