Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. május) 2. szám, 49–96. p.

(Athenaeum)

Gyulai Pál vetette valamikor Jókai szemére, hogy regényeinek cselekményét a levegőbe ragadja, hogy nem törődik az élet reális szabályaival, s regényeiben sok a meseszerű. Ezt lehet mondani Zilahy Lajos legújabb regényéről is. Propagandaírásról van szó, mely Zilahy pacifizmusát hirdeti s a háború ellen forduló emberszeretet tanát. A könyv színes és mozgalmas, s néhány bágyadtabb részt kivéve véges-végig érdekes. Sok mindent látunk és hallunk, ami polgári fül számára elérhetetlen. Látjuk a pénz szörnyű hatalmát, megismerkedünk egy félelmetes arányú vagyon tulajdonosával, látjuk a kispolgári felfogás számára roppant pazarlónak látszó életmódot, paloták, estélyek, színházak, nagyvállalatok belső életét: mindezt színes és lebilincselő leírásban, amelyről úgy érzem, hogy helyszíni tanulmányok után készült.

Ennek a regénynek három főhőse van: a pénz, a szerelem és a háború.

Balder, a gigászi arányokban termelő fegyvergyáros egyszerre szolgálja mind a hármat. Kettőt le tud győzni, a harmadikat nem. A szerelem erősebb nála, és tönkreteszi a vasakaratú, zseniális embert. A főmotívum valószínűtlen: Balder beleszeret egy másodrendű operaénekesnőbe, egy férjes nőbe, aki az egyik házi estélyen Jeritza helyett beugrik. Valószínűtlen, hogy a színésznő a házasságból lelkiismereti kérdést csinál, s végül is megszökik a házasság elől, mely Európa egyik leggazdagabb emberének feleségévé tenné. Zilahy azonban olyan meggyőző erővel írja meg ezt, hogy nem vitatkozhatunk vele. A vak férj iránt érzett részvét erősebb, mint a gazdagság után való vágyakozás. Tima, a színésznő kivételes lény, aki egy magasrendű lélek védett bástyájáról tekint alá az életre. Szeme meg se rebben, mikor a repülőgépen halálos veszedelemben forog; szokatlan lelkierő van benne: nem fél senkitől, semmitől, önmagától sem. Megtalálta az „ut”-at, amely a lélek nyugalmához vezet. A nő imponál Baldernek. a milliomos nagyúrnak, aki nem tudja, miért vonzódik az ismeretlen magyar színésznőhöz, s miért szervez számára [93] titokban igen nagy költséggel hangversenykörutat Angliában és Franciaországban, míg végül barátnőjének halála után - akit egy berlini szállodában ismeretlen dzsigoló meggyilkol - rájön arra, hogy a színésznőt szereti, és nőül is akarja venni. A nászút elől a színésznő megszökik, és visszaszalad vak férjéhez. Ez a veszteség megtöri Baldert. Nem tud többé dolgozni, lassanként elveszti érdeklődését a pénz iránt, vállalatait elhanyagolja, s Afrikába megy vadászni, ahonnan gyógyulatlanul tér vissza. Kis éjjeli korcsmákban ül Párizsban, ahol antimilitaristákkal ismerkedik össze, míg végül ő, a hadiszállító, meggyőződéses pacifistává válik, aki vagyonát a mozgalomra hagyja. Szinte egy új Nobel lesz belőle.

A regény befejezése kierőszakolt, point. Balder Párizsból Bécsbe utazik, ahol mulasztásai miatt haditörvényszék elé állítják, és főbe lövik a legújabb típusú fegyverekkel, melyeket ő szállított az államnak. Balder maga is akarja halálát, mert megundorodott mindentől: a pénztől, mely nem tette boldoggá, a szerelemtől, melyben nem volt szerencséje. Balder pacifista lett: meghalt az eszméért, mint az első keresztények.

A regényben sok a meseszerű. De még ebben is van különbség. Van jó mese és rossz. Senki sem fogja pl. elhinni, hogy valaki Párizsból Bécsbe repül, hogy a hadbíróság elé álljon. Ez iróasztalspekuláció, melyre a regény csattanós befejezése és a tendencia miatt volt szükség.

A könyv az emberszeretet szolgálatában áll, s helyenként majdnem prófétai. Pafnikov orosz pacifista - mintha maga volna az író. Nem papirosfigura, hanem eleven valóság. A színésznő azonban nem a legszerencsésebben megrajzolt alakja a regénynek: tendenciózus, s emellett nincs szexepilje. Zilahy ezzel nem törődött, s őszintén szólva az olvasó sem. Számára a gondolat volt a fontos, s ez a regényben a legszebb. Majdnem biblikus erővel beszél az emberiség jövőjéről, a fegyverekről, gázról, háborúról, Istenről. Zilahyban van valami apostoliszerű: „a hitnek mélynek és tisztának kell lennie. Meg kell tudni halni érte. Több, szebb, nagyobb mint ez a rongyos földi lét, amely szívbajjal, rákkal, érelmeszesedéssel vagy valami szerencsétlenséggel végződik. Lenézni ezt az életet. És felnézni erre a hitre. Ez az Isten”.