Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. május) 2. szám, 49–96. p.

A Magyarország és Jugoszlávia közötti viszony örvendetes megjavulása kétségkívül annak a megértőbb, tárgyilagosabb szellemnek a következménye, amelyet dr. Stojadinović Milan kormánya egyrészről, Darányi kormánya másrészről külpolitikai princípiummá tett. A jugoszláv és magyar kormányelnökök egyaránt korrektnek jellemezték a viszonyt, és mindkét oldalról egyre sűrűbben hangzanak el nyilatkozatok a két szomszéd nép együttműködésének szükségességéről. Jóindulatú, baráti nyilatkozatok, gyakran jelentéktelennek tűnő, de az építés szempontjából mérhetetlenül fontos látogatások, kis szavak és kis tettek, imponderábiliák azok a tényezők, amelyek a közeledésnek nemrégen még járhatatlan útját, kulturális-szellemi és gazdasági-politikai téren lassanként járhatóvá teszik. Ebben a megenyhült légkörben disszonánsan hangzott Jovan Benjamin ellenzéki szenátornak a költségvetési vitában elhangzott indokolatlan kirohanása kisebbségi íróink magyarországi irodalmi körútja s ezzel kapcsolatban a magyar kisebbségnek adott kulturális mozgásszabadság ellen. Burkolt gyanúsítás és vád volt Banjanin szenátor szavaiban, mintha a magyar írók útja nem csupán a közeledés és megértés javára szolgáló propaganda lett volna. Dr. Várady Imre, ez a régi, jellemes, korrekt és tapasztalt férfiú vezette az írók csoportját. Dr. Várady politikai bölcsessége és előrelátása semmiképpen sem engedte volna meg, hogy ez az irodalmi kirándulás egyéb célt is szolgáljon, mint a békés közeledés ügyét a két nép javára. Jól tudta Várady is és mindenki, hogy mit jelent kisebbségi életünk jövő alakulása szempontjából egy ilyen útnak az engedélyezése és főleg annak lojális, politikailag is kifogástalan, amellett öntudatos lebonyolítása. A további kezdeményezésekre kiválóan alkalmas mai légkör becsületes, korrekt és kitartó munkával jött létre, és végzetes könnyelműség volna, a józan politikai érzék teljes hiányára vallana, ha ezt a jóhiszemű atmoszférát, akár tárgyi alapot nélkülöző kifakadásokkal, akár meggondolatlan cselekedetekkel bolygatnák meg.

Mennyivel több jó és építő szándék nyilatkozik meg a „Glas Matice Srpske” abban az okos és higgadt cikkében, amely nemcsak sürgeti a Duna-völgyi népek összefogását, hanem e cél elérése érdekében konkrét javaslatot is tesz. A cikk kiválóan tájékozott írója, dr. Nikola Milutinović az egységes Duna-medence gondolatának régi híve felveti egy nagy Duna-völgyi folyóirat megalapításának eszméiét. Ez a lap az együttműködés, közeledés, megértés és kibékülés propagandájának szolgálatában állna. A jelszó: „a Duna-medence a Duna menti népeké”, ki kell tehát küszöbölni az idegen érdekeket. A béke tőlünk függ. Az együttműködés eszméjének egyre nagyobb térhódítása olyan jelenség, amelynek nem lehet útját állni. A szlávság és a magyarság soraiban mindig többen ismerik fel azokat a gyakorlati lehetőségeket, amelyek az általános dunavölgyi összefogásból és egységes fellépésből erednének. Hisszük, hogy dr. Milutinović nagyvonalú kezdeményezése nem marad visszhang nélkül, és hisszük, hogy a Matica főtitkárának jövőt mérlegelő, határozott koncepciója és állásfoglalása nézetük revideálására indítja azokat is, akik bizalmatlansággal és gyanakvással szemlélik a népek közeledésének ügyét.