Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. május) 2. szám, 49–96. p.

Dudás Kálmán: Örök kötelék

Ha felzúg bennem hívó tájak titka,
S idegen utak sodrára talál
Elvágyó lelkem, s hűs varázzsal ritka
Világ int-kínál… tudom, elmegyek majd,
Mint fényre szomjas, nyugtalan madár.

Vágyott világok narkózisa itat,
Földek, városok, vágtatnak tova,
Eleven tájak tárják titkaikat,
Idegen nők új szerelme mámorít,
S ujjongom majd: nem telek el soha!

Egyszer csak fanyar íze lesz a tájnak,
Lassan, dísztelen fogynak a csodák,
A színek, a fények, a tengerek fájnak,
Lemáll mindenről a talmi, szép zománc,
S csak lélek nélkül vágtatok tovább.

Már minden, mi új, merő egy unalom.
Fejem lehorgad, lelkem messze réved:…
Darvadoz lomhán a két vén szélmalom,
Föltámad minden, és minden visszavon:
Tiszta éledés, örök kötelékek …

Zsugorodnak a káprázó távlatok,
S kinyíl bennem egy új nosztalgia
Fekete csokra: tündöklőn rám ragyog.
Szép szülőföldem… s könnyesen csókolja
Lelkem: megtérő tékozló fia . …

E röghöz lelkem nem lehet mostoha,
E nép fájdalma örök, bús arám,
E sorsfrigyet föl nem bonthatom soha,
S nem tagadhat meg a jegenyék sora,
Hisz lelkem suttog sötét sudarán…