Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. május) 2. szám, 49–96. p.

Arató Endre: Ez a vers

Ez nemcsak hang, és nemcsak szó.
Lehetne fény, lehetne ó-
borok parfőmje, vagy gitárzene,
vagy messzibe ívelő kiáltás…
(mikor a lélek minden porcikája reszket)
Ez itt a vers. Amelyben a keresztet
válladra vetted a világért.
Költő vagy. Lelked nem eresztett,
megfogott, mint halat a háló.
Vannak szavaid, miket szaval
pár értelmetlen, tág torok,
te mosolyogsz csak, s jól tudod,
hogy mennyi minden nincsen benne,
ami a mélyben háborog.