Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. április) 1. szám, 1–48. p.

(Novellák. Athenaeum-kiadás, Budapest)

A magyar regényirodalom kiszélesedése nyomán a novellairodalom is előretört, és alig egy-két év óta mindenki újra novellát olvas. A magyar novella újjászületett. A mai életformák feszültebbekké, robbanóbbakká lettek. A mai novellát izgalom feszíti, a megpattanás szeszélye, s míg valóságadatai a mindennap harcát vetítik, a mondanivaló mögött sötét titkok kavarognak. Az új magyar novella egyik legelőkelőbb művésze, Kárpáti Aurél, a csendes, finom ízlésű esztétikus, aki lelke mélyén minden szépnek áhítatos szerzetese, elbeszélő művészetét ritkán csillogtatja. Egy-két regény, pár feledésbe merült novelláskötet az, amit eddig adott, s a melankóliája árnyaiban, hangulatköltészete gyengédségével burkolt történelmi, irodalmi miniatűrjeiben régi emberek, emlékek rajzai elevenednek meg. A hervadó ősz sárgájával, érett pirosával bevont színei alól az események hűsége tör át, és realitása alatt a tudat alatti dolgok pontos felismerése hömpölyög, ami Freud nélkül is írói megérzésének, figurái élete és lelke összefüggésének teremtő alapja. Új könyve „A bagoly”, amelyben több apró rajzon kívül két nagyobb elbeszélés van, a „Valentin pap lesz” és a „Hazafelé”. Valentint kétségek, csalódások gyötrik, évek beidegzett fegyelmének béklyói alól próbál szabadulni, az égő hit láza ellobbantnak látszik, és a kiábrándulás hamuja ül lelkére. De felzúg a város tizenkét tornyának harangja, a hangáradat az angelus utolsó versét hömpölygi, és Valentin valóban pap lesz, Istent szolgáló, útjait egyengető, mámoros pap. A „Hazafelé” csupa hangulat, a családi élet romantikus emlékei, intim interiőrjeinek álmatag, kispolgári eseményei, és amikor a hazatérő autója visszafordul, minden elporzik, elgurul messze, mint „aki kergetni próbálja” emlékezéseit. Érzelmesen megható mind a két elbeszélés, amelyeknek szélesen felvázolt háttere hű korrajza a századforduló vidéki életének is, amelyhez Kárpáti Aurél minden eddigi munkája is rengeteg lírai adalékot szolgáltatott. Megrendítően tragikus a Scott kapitány déli expedíciójának fenséges tájképeiről és a sarkvidéki robinsoni élet gyötrelmességeiről írott novellája, amelynek költői heve, lendülete hatalmas erőpróba. Tökéletesen sikerült. Kár, hogy keveset ír. Pedig mindene megvan hozzá. Líra, lendület, erő és szerénység, mérhetetlenül sok ízlés, kultúra. Aki a Scott-novelláit így meg tudta írni, arra nagyon komoly írói feladatok várnak.