Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. április) 1. szám, 1–48. p.

Gál László: Eladok 34 évet

Eladok 34 évet,
rossz fogaimat, hajlott hátamat
és a vérem.
Eladom ezt a magamba ojtott,
de nagyon idegen énem,
s eladom, amit másképp akartam:
eladom 34 évem.

Kék szemeim első csodálkozását,
az első hálát, az első hitet,
a hozzám dobogó legelső szívet
s az első ámuló csodát:
eladom az első meséket
s az első könnyet, melyet
dübörgő vágyam
ájultra csukott szemeimből kiejtett.

Eladom boldog húsz évemet,
eladom első emlékemet, Blankát.
(Pedig jó néha látni az arcát
behunyt szemekkel, könnytelensírva.)
Eladom, ami még nincsen megírva,
s nincs befejezve: magam.

Ki ad többet érte?
Ki mondja hittel, hogy az árát,
csak a piculát is megérte?!
Ki ad valamit érte?
Egy kézszorítást, talán… barátit,
de, hogy a szíve és szeme ragyogjon,
és hogy mindent, de mindent megérjen,
amit akartam és elhibáztam,
és több legyen, mint amennyire vártam
és jobb legyen, mint ez az élet…
Ennyit, talán ennyit megérek?…