Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. április) 1. szám, 1–48. p.

Holnap! ki holnap már Tegnap leszel,
Ki mindig meghal, s új létre támad,
Holnap! kivel örök csatám vívom,
Mért futsz tőlem, s mért futok utánad?!

Holnap! te ezerarcú, szent rejtély,
Selyemruhájú, csábító kokott.
Kit ha egyszer karjainkba zárunk,
Akkor látjuk, hogy festett és kopott!

Múltam – a meghalt holnapok ezre –,
Hajdan csillogó, tündérszép ékszer,
Hátam mögött a sutba hajítva
Bágyadtan, tompán rám visszanézel.