Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. április) 1. szám, 1–48. p.

Szívemet a felhőkig hajítom…
Hahó!… Hallod, hogy zenél az éter,
Amint végigszáguld a Mindenségen?!…

Rohan, vágtat csodán, fények felé,
A piszkos földről mindig csak tovább …
Cirógatják szűz melódiák…

Igézve, mint egy égi látomást,
Azt akarom, hogy milliók lássák,
És meghallják bomlott dobbanását!…

Azt akarom, hogy milliók lássák,
S bámulva nézzék meredek ívem,
Mit égre karcol repülő szívem…

S ha egy-egy csepp a véremből lehull,
A földön szólnak majd az emberek:
Nini! az égből bíbor fény pereg!…

Szívemet a felhőkig hajítom…
Kis csillag lesz belőle, jól tudom,
És megpihen majd fenn, a Tejúton…