Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. április) 1. szám, 1–48. p.

A füzeseken sűrű alkony barnáll,
s a késő órák settenkedő árnya
a színeket matt csöndsíkokra váltja.
Egy szalonka vág feljebb, a kanyarnál.

A part mentén most, túl a szemhatáron
aludhatnának a falvak, meseszép
álmukra nyurga, virrasztó jegenyék
vigyáznának: csak jönne már az álom…

De mérhetetlen mély álom kellene,
hogy elcsituljon minden bánat itt,
vagy hajnal kéne, mely új lázra szít,
hogy megmozdítson mindent ellene…