Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. november) 8. szám, 469–516. p.

Ha estefelé lemegyek a parkba,
A kis tavak holt szemekhez hasonlók
És sápadtak, mint odafenn a bolygók,
Hol az eget ezer csillag takarja.

Az én parkomban éjszaka a rózsák
Olyanok mind, mint a fiatal ajkak.
S mint mikor szájak egymásra tapadnak,
Úgy égetnek, ha illatukat szórják.

A virágok lekonyulnak a pástra,
Fáradt fejük becézve emelem föl,
S ha összefonva vállamra veszem föl,
Olyanok, mint egy királynő palástja.

Egyszer csak érzem, hogy a földön fekszem,
S virág borítja forró, ifjú testem.
Harmat hűsít a meleg nyári estben,
S Élet fon be, amelytől nem menekszem.