Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. november) 8. szám, 469–516. p.

Vége van már a nyári szép napoknak,
Hűs, halkan lengő, őszi fátyol száll most.
A kertben rózsák többé nem ragyognak,
S hervadt virágok síri szaga szálldos.

Sok-sok levelem egymás után ég el,
Búsan nézem a kályhában ez aktust,
Künn szél játszik a hervadó levéllel,
S az ősz veri hozzá a végső taktust.

Egy sejtés fáj: ki földi boldogságér,
Szívét adta, azt nem vidítja többé,
Hogy ég a lámpa, vagy hogy ég a rőzse.

Minden gyönyör, amit az ember átél –
Világhír, nők: szétfoszladoznak köddé,
S minden öröm haszontalan, és dőre.

Fordította: Ambrus Balázs