Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. november) 8. szám, 469–516. p.

Ha első vágyad mélyén feléd indul,
S úgy borul rád, mint lassú szép mérgek
Köde: kacagsz, s úgy véled, lemérted
Az első csók után. Ám csókjain túl

Lénye íze és zamatja szivárog
Eredbe: berúg tőle a véred,
S fertőző titkát még el sem éred,
Már támadnak belőle új világok…

Ámulva látod, hogy körötte forog:
Csoda, könny, láz, lihegés szüntelen.
A tükröd ő, a bűnöd és templomod!

S hogy kacagva törli le verejtéked
Homlokodról: benned egy végtelen,
S őt sóvárgó élet ereje éled…