Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. november) 8. szám, 469–516. p.

A fák közt apró ember imbolyog.
Utána jönnek tömött emberbolyok.

Egy törzs előtt megáll. Rá értő, mérő szemet mereszt.
A fa derekán, kezenyomán ottmarad a fehér kereszt.

Láthattátok. Itt sudárlott végével az égbe szúrva.
Alig negyedóra múlva: ezer girbe-gurba ága kimarjulva,

törzse derékon alul kettőbetörve,
fehér keresztjével ráhajlott a földre.

Emberboly erdőt tizedel. Utána Téged magasztal.
Élő fából lesz a szék, a szekrény, s a családi asztal.

Lepihennek. Álmukban tovább fűrészelik az erdők fáit.
Isten előlép egy fatörzs mögül,