Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. november) 8. szám, 469–516. p.

Káin volt a kétely, Ábel a hit.
Amit az egyik tagadott, a másik erősen hitt.

Ha Ábel vidult, hogy szárba szöknek a kalászok,
Káin magára vette az irigység-palástot.

Ha Ábel szívében szerelem-növény csírája nőtt,
Káin állította: rosszak a nők.

Ha megtermett az alma Ábel áldott gondolat-fáin,
fanyar szájú kritikus lett Káin.

Jaj, szomorúvá sápadt Isten képmása: az arcod.
Káin győzött, s te feladtad a harcot.