Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. június–július) 6–7. szám, 353–468. p.

A Nova Europa (Zágreb), amely hónapok óta következetesen az ország belső kérdéseinek helyes megvilágításán fáradozott, váratlanul felhagyott ezzel a sok nehézséggel és kellemetlenséggel járó kísérletezéssel, és májusi számában inkább – az európai problémák felé fordult.

Radica Bogdan vezetőcikke őszinte beismerése annak, hogy Európa az elmúlt húsz esztendő alatt nem találta meg sem békéjét, sem a nyugalmát. A világháború, amelytől harmóniát és megbékülést vártak az európai politikában, kiábrándulást és elégedetlenséget hozott. Az elégedetlenség tápláló forrása egy szertefoszlott illúzió, amelyben az emberiség sokáig reménykedett. A demokratikus berendezésre és életre törekvő Európát előbb az olasz fasizmus, majd a német nemzeti szocializmus feltartóztatta fejlődésében. Európa tehetetlen széttagoltságában pedig nem tudja megvédeni sem a demokráciát, sem a Népszövetséget az új nemzeti törekvésekkel szemben. A cikkíró az európai diplomáciai csatározásokat véres drámának nevezi, amely újabb megpróbáltatásokat zúdít az emberiségre.

Egy másik cikk az ugyancsak széttagolt, pártokra bomlott Franciaország belső kérdéseivel foglalkozik. Az olasz–abesszin háború a kiindulópontja Benda Julien írásának, amely bemutatja, hogy mennyire megoszlanak a vélemények Franciaországban az Olaszországgal szembeni állásfoglalás tekintetében.

Hasonlóképpen az általános európai válságot világítja meg a franciaországi munkásmozgalmat ismertető írás, amely Ciliga A. tollából származik, és a franciaországi egyesült szakszervezetek kongresszusa alkalmával íródott. A szocialisták választási győzelmét és a népfront megszületését vázolja az író, aki kitűnő ismerője lehet a franciaországi társadalmi viszonyoknak, mert számos jóslása máris bevált. A negyvenórás munkáshét megvalósítás előtt áll, és a munkásság egyéb követelése, így az ipar 25-50 százalékának az államosítása is a Blum-kormány munkaprogramjához tartozik. Az író figyelmezteti arra, hogy a franciaországi népfront tulajdonképpen megállást parancsolt a fasizmus és a nemzeti szocializmus eszméje felé sodródó Európának. A szakszervezetek és a haladó polgárság „fel akarja tartóztatni az európai reakciót, amely diadalúton van, s mindeddig mégsem tudta létrehozni az újjászülető, megújhodó Európát”. [465]

Čurčin Milan szerkesztő Olaszország abesszini győzelmét mérlegeli, és már az első sorok elárulják, hogy nem nagyon örül az afrikai sikernek. Elismeri ugyan, hogy Mussolini tekintélye a hadjárat sikeres befejezése által nagyon megnövekedett. A világháború utáni káoszból a Duce tényleg kivezette az olasz népet, megteremtette az igazi, fegyelmezett néphadsereget, amely hallgatja Mussolinit, és kész harcolni érte. Mindeddig rendben is volna – mondja a szerkesztő, akinek világnézetét, és életszemléletét a cikk gondolatvilágából nem nehéz megállapítani –, de nincsen megelégedve Olaszország katonai szervezetével. Ezért a Nova Europa helyesli a Népszövetség azon eljárását, amellyel Olaszországot a béke megbontójának bélyegezte, sajnálja azonban, hogy a Népszövetség nem lépett fel erélyesebben Olaszországgal szemben. Megrója a spliti Jadranski Dnevnik című lapot, amely a Nova Europával ellentétben lelkesen és melegen üdvözölte a győztes Olaszországot. A szerkesztő messzemenő óvatosságot ajánl Jugoszláviának, mint Olaszország szomszédjának, és azt tanácsolja, hogy Jugoszláviának ki kell tartania a Népszövetség, továbbá nagy- és kisszövetségesei mellett. „Ha azonban nem vagyunk az országban elég erősek, és egységesek, akkor nem segít sem a legnagyobb fokú tartózkodás, sem pedig a békés szándék, sőt a Népszövetséghez való hűség sem” – írja kritikája befejezéséül a Nova Europa szerkesztője.

A lapszemle négy új könyv megjelenését méltatja. Az új könyvek között kétségtelenül a legérdekesebb Trumbič Ante dr. a délszláv állam első külügyminiszterének visszaemlékezése, amely a könyvpiac csemegéje. A Nova Europa a könyvbírálatot későbbre halasztotta, és így nekünk is várni kell az ismertetésével.