Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. június–július) 6–7. szám, 353–468. p.

(Regény. Athenaeum-kiadás)

A regény címe hőemelkedést jelent. Azt az ideges, a normális és káros állapot határán fekvő állapotot akarja vele hangsúlyozni az író, amikor az ember nem jól érzi magát anélkül, hogy betegséget lehetne konstatálni nála. Ezt a kis hőemelkedést, a kellemetlen idegállapot, a nyomasztó kedélytelenség, a szerelmi sikertelenség, az érzések viszonzatlansága okozza a szerző szerint. Látnivaló tehát, hogy szerelmi regényről van szó egy magasabb állású miniszteri hivatalnok és egy színésznő között, amely többé-kevésbé egyoldalú, mert a nő részére mérsékelt megértésre és csöndes visszautasításra talál. Olyan félig barátság, félig szerelem ez az érzés, amely csendesen pislákol, mint a vizes gyufa. A szerző nyilván egy szép, halk, őszies hangulatú lírai regényre gondolt, de ennek csak távoli kontúrjai mutatkoznak, a lényeget nem sikerült megfognia. Az, amiért a szerző ezt a regényt írta, nem sikerült. A befelé vérző, halk lüktetésű, finom szerelem rajza, ami a szerzőt nyilván írásra csábította, meglehetős bágyadt. Az őszi színek közül a fakó bágyadtság meg van ugyan a festményen, de ennél többet nem sikerült nyújtania. A hős – akit a könyvben Bdezsamka Elemérnek hívnak – finom és csöndes ember, aki szerelmes, de a szerelemről alig tud valamit mondani. Az idősebb férfi és a fiatal csitri lány szerelme nem új téma, sőt örök téma. Csak egy feltételhez van kötve: írni kell tudni róla. Milyen gyönyörűen dolgozta fel Földi Mihály Kádár Anna lelke című regényében, vagy tompítottabb, halkabb formában Szép Ernő az Ádámcsutkában. Milyen vérvörös égő ecsettel dolgozik Földi, milyen lágy és ezüst színekkel Szép Ernő: mindkettő gyönyörű regény, amely élményévé válik az olvasónak. Nádas nem tud írni a szerelemről, a szenvedés, melyről ír, nem érint bennünket, nem hat reánk, bizonyos jóindulatú részvéttel tekintünk a hősre, akiben alighanem magát a szerzőt tisztelhetjük, főleg ama kattus alapján, amely a szerzőnek egy évekkel ezelőtt játszott kis kabarédarabjára vonatkozik, amelyben Gál Francziska nagy sikert aratott. Mi elhisszük, hogy a szerzőt ez a szerelem erősen foglalkoztatta, minket azonban nem foglalkoztat. A szerző eseményekről tud írni, érzésekről azonban nem tud. Amit a szerző fontosnak gondolt, az nem fontos. Amit viszont mellékesnek gondolt, az annál jobban sikerült. Szerepel a [460] regényben egy különös pár: egy festő és felesége. Különös, bizarr figurák, de élettel teljesek, meglepőek, s nagyszerű erővel vannak megrajzolva. Az asszony mai ún. mondain asszony, tele szexualitással és a vele kapcsolatos morál insanityvel. A férj kissé totyakos, lusta művész, jómódú féltehetség, aki kettős életet él a felesége és titokzatos módon elzárt barátnője között. Ez a két ember pompásan van megírva, a nő él, mozog, liheg, reszket, minden porcikája él, tele van fantasztikummal, erotikus túltengéssel és bolondos hyttenával. Amennyire hűtlen és jellemtelen tud lenni in sexualibus, annyira korrekt pénzdolgokban. Egy nagyobb bacchanalia után partnere – egy angol úr – pénzt rejt el a nő tárcájában. Mikor másnap a nő ezt észreveszi – öngyilkosságot követ el. Ez a zűrzavaros démon, ez a lángoló szerelmi tűzhely, akinél mindenki kaphat egy kis meleget, a maga elferdült életével, félrecsúszott bolondságaival, túlzott szerelmi alkoholizmusával olyan figura, hogy végül is részvétet kelt maga iránt.

A regény hátterét a mai nyüzsgő színházi világ adja. Benne van mindenki, aki számít, vagy számított: Bródy Sándor, Gál Francziska, a szerző, Titkos Ilona, Krausz Simi, a mágnásvilág, az újságírók, a filmesek, kaszinók, a Fészek klub stb. Mozgalmas, színes, élvezetesen megírt regény, amelyben a riportrészletek sokkal jobban sikerültek, mint maga a „nagy” szerelem, amelyért íródott. Az összbenyomás szerint Nádas értékes író.