Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. június–július) 6–7. szám, 353–468. p.

(Revue Internationales des Etudes Balkaniques. – The Anglo–Jugoslav Review)

A Balkán-államok politikai, szellemtudományi és közgazdasági viszonyai rendszeres tanulmányozására alakult Institut Balkanique, székhelye: Beograd, nagy jelentőségű, tudományos munkásságában új állomáshoz érkezett. Revue Internationale des Etudes Balkaniques címen folyóiratot ad ki, felöleli benne a Balkán népeinek valamennyi problémáját egyben munkatársai közzé sorozza Európa szellemvilágának azon vezető elmeit, akik a Balkán figyelésében, tudományos vizsgálódásában mélyreható eredményeket értek el. A folyóiratnak eddig két vaskos kötete jelent meg, az első húsz, a második tizennyolc ívnyi terjedelemben, tehát külsejükben is dokumentáris bizonyítékai az Institut Balkanique hivatottságának. A revue szerkesztői: P. Skok a zágrebi és M. Budimir a beográdi egyetem nagynevű tanárai, tudományos munkássága, a nemzetközi szellemvilággal jelentős kapcsolatai lehetővé tették, hogy a revünek már két szám után pozitív, nemzetközi értéke van. A jelentős kísérlet, a balkáni népek élete minden megnyilvánulását, problémáik tudományos vizsgálódását koncentrikus, balkáni szemszögből nézni, komoly alap, messze vivő feladat, és az eddig szerteforgácsolt, eldarabolt külön vizsgálódások a revüben valóságos gyűjtőmedencét nyernek. S ha a jövőben valaki is, bármily szempontból a Balkán bármely részletkérdését kutatja, nem nélkülözheti majd a revüt, amely mint valóságos oszlop, a Balkán Institut messze ágazó feladata impozáns épületét alátámasztja.

A revü első számának tartalmából a szerkesztők alapvető tanulmányán kívül, amely a Balkán-kutatás új útjaira, célkitűzéseire mutatnak, a következő tanulmányokat emeljük ki: S. S. Bobcsev (Sofia) a török hódoltság alatti bolgár jogról, a nagynevű Norbert Jokl (Wien) az albán–görög nyelv összehasonlító filológiájába vágó tanulmányairól, Nicolas Exarhopoulos (Athén) a balkáni pedagógiai intézmények és feladatok egységesítéséről, Dr. Čiro Truhelka (Zagreb) a török invázió alatt Elő-Ázsiából Szkoplje környékére telepített Yürük-ökről, Kr. Sanfeld (Koppenhága) a balkán nyelvek szintaxisáról írottakat, és Jacques Ancel (Párizs) nagyon érdekes tanulmányát, amelyben a Balkánt mint földrajzi egységet mutatja meg. Carlo Taglivianinak (Budapest) az albán nyelv vizsgálódásairól, Edmund Schneeweissnek (Prága) a szerb–horvát népi szokásokról, Alexander Solovievnek (Beograd) a Dusán cár környezetéről és Dragutin Kostičnak (Beograd) a Koszovo Polje-i ütközet legendás hőséről, Obilićről írott tanulmánya mellett a legnagyobb jelentőségű és a magyar irodalmi nyelvemlékek kutatása szempontjából valóságos új utakra mutató az a monumentális esszé, amit Svetislav Stefanović (Beograd) Skutari vára építésének legendája megannyi [442] variánsáról ír. Az új esszé valamennyi balkáni nép és törzs monda és legendakörét kutatja rámutatva a mesemotívumok különbözőségére, és ezekből a motívumokból valóságos tudományos rendszerbe csoportosítja azokat, amelyek a skutari legenda kialakulásaihoz segítettek. Ez az esszé kiindulópontja Svetislav Stefanović további kutatásainak, amelyekben a skutari legendát a Kőműves Kelemenről szóló magyar népi legendához közelíti megdönthetetlenül igazolva, hogy a szerb és magyar népi mondák a két nép évszázados, egymás mellet fejlődő szellemközösségének irodalomtörténeti gyöngyei. (A Prilozi na učavanju narodne poezije – Prof. Šmauz és Prof. Medenica kiadásában megjelenő irodalomtörténeti közlemények – egyik legutóbbi számában Stefanović a skutari legenda tizenegy variánsát veti össze a Déva vára építéséről szóló magyar balladával!)

A revü második számát Dr. Josef Märznek, az ismert berlini publicistának a Balkán tengerei összefüggéséről írott politikai tanulmánya, C. Sforzának (Bruxelles) a Balkán politikai életének új szempontjairól írott vizsgálódása, és Josef Strzygowskinak, a nagynevű wieni műtörténésznek a bizánci művészet alkonyán és az új hellenizmus feltörésén küvelő balkáni művészetről adott érdekes szempontú analízise vezetik be. P. Kretschmer (Wien) a Balkán őstörténetéhez kapcsolódó etnológiai kutatásaiból ad figyelemreméltó jegyzeteket, M. Rostovtzeff (Nem Hawen) az ősi Balkán gazdasági életének egyes étappe-jaira mutat, és F. Novotny tanulmánya a Krisztus előtti Balkán filozófiai szellemvilága gazdagságához fűz érdekes reflexiókat. Martin P. Nilsson (Lund) az ógörög vallásról. C. Patsch (Wien) a Duna-menti római védelmi vonalról, Guglielmo Ferrero (Genf) a balkáni római birodalomról, Charles Diehl (Párizs) a középkori Konstantinápolyról és Dr. F. Dölgler (München) a középkori Balkán kultúréletéről írtak enciklopédikus jelentőségű tanulmányokat, amelyek mellett még megemlítendők: N. Jorga (Bukarest) tanulmánya az ozmán birodalom alatt élő balkáni népek nemzeti szellemének fejlődéséről, Vladimir Čorovič (Beograd) impozáns történelmi szemléletről tanúskodó nagy esszéje a balkáni államok függetlensége kialakulásáról, Kalmi Baruhnak (Sarajevo) a balkáni zsidók nyelvéről, Egrem Cabejnak (Tirana) az albán népi szokásokról, Dr. Živko Topalovičnak (Beograd) a balkáni kétkéz munkások organizációiról és Dr. Szava Ulmanszkinak (Zagreb) a balkáni mezőgazdaságról írott tanulmányai.

A revü valamennyi közleménye a nagy európai nyelvek egyikén (francia, német, olasz) jelent meg, és a tanulmányokat jegyzetek, a balkáni problémakörbe vágó könyvek, folyóiratok, tudományos események gazdag szemléje követi.

A Balkán szellemvilágának és Jugoszlávia Balkánt irányító jelentős munkájának kiindulópontja a Revue Internationale des Etudes Balkaniques, amelyben a hatvan milliót kitevő balkáni népcsalád múltjának és jelenének hatalmas anyaga rejlik. [443]

Az angolszász kultúra jugoszláviai barátainak társasága, amely Pál régensherceg védnöksége alatt az angol–jugoszláv politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kimélyítésén munkálkodik, The Anglo-Jugoslav Review cím alatt egy negyedévenkint megjelenő folyóiratot ad ki, amelyet egy előkelő szerkesztőbizottság élén Milorad Vanlič, a pedagógiai főiskola tanára szerkeszt. Az elevenen gazdag és a Jugoszláviára irányuló külföldi figyelem szolgálatában jelentős szerepet betöltő folyóirat tanulmányai diszkrét határvonalat húznak az ismertetés és a tudományosság között, és valamennyi közlemény annak a magasabb rendű európai szellemnek jegyében íródott, amelynek célja a jugoszláv életet Európa külön kultúrértékéül reprezentálni. A Balkán-paktum keletkezését és rendeltetését Dr. Živko Topalovič, az ismert szociálpolitikus ismerteti, Vojislav Miškovič egyetemi tanár a beográdi asztrológiai intézet működéséről számol be, D. K. Jovanovič egyetemi tanár Jugoszlávia legerősebb radioaktív forrásai gyógyhatásáról, elsősorban a Niška banja-i forrásról mond érdekes részleteket, Dr. Fran Tučan zágrebi egyetemi tanár az ország ásványgazdagságáról, Dr. Milan Marinovič jelentős tanulmánya az erdőségekről, Dr. Dobra Todorovič az agrárkulturáról számol be, és C. Boksán, a nagynevű szerb fizikusnak, Nikola Teszlának munkásságát méltatja. A revü esztétikai tartalmát Svetislav Stefanović összefoglaló nagy essayje, a jugoszláv nemzeti eposz eredetéről vezeti be, amelyben érdekes párhuzamot von a szerb eposz és a nyugati eposzok idealizmusa között. Nikola Vulič egyetemi tanár az újabb ásatások eredményeiről ír, Miloje Milojevič, az ismert zeneesztétikus az új jugoszláv zenét ismerteti, és a többi közlemények valamennyie – így Brana Vojinovič szép tanulmánya Shakespeare-ről és a beográdi színházról – méltó dokumentumai Jugoszlávia szellemvilága jelentőségének.